No kérem tisztelettel! Sajnos a borgőz kinn maradt az ajtó előtt, bár nem is nagyon küzdöttem, hogy becsempésszem. A kávéillat viszont lassan már a bőrünkből is árad, a lehelletünk pedig csupán azért nem azonosítható a kávégőzzel, mert halszagú. Hála a menza jótékony, 2 eurós árának a tésztafüggőség tüneteit is mutatjuk. A gyenge menekülési kisérleteink a rizs irányába halálra vannak itélve. Tehát összegezném: tészta, hal, kávé és sóvárgás a vörösbor után. Ja, és kimaradt az újra felfedezett sós vízben főtt zöldbab. Ez volt a mai menü. [\illathatás:=kávé,hal]
Folytatva a szilárd és folyékony táplálékok taglalását, de kilépve a "ma" kereteiből tapasztaljuk, hogy nem sok minden változik. Habár gyakran titulálják "kutyazabáloknak" olasz vendéglátóinkat, ebből egyelőre nem sokat tapasztaltunk (az utcán zabáló kutyákból viszont sok van, és én ezt a kínai gyorsétkezdék teljes hiányának tulajdonítom). Viszont a "tésztazabálók" terminus (lásd még tótok, mint krumplizabáló népek) mindenképp megfelelő, tekintve, hogy itt minden nap tésztával kezdődik az ebéd. Az elvetemültebbek este is tésztát esznek. A második fogást délben a nyulak elöl szedik el (remélem nem azt kapjuk, amit ők meghagynak), csak kiegészítik egy kis hallal, néha csirkével vagy ritkán marhával. Ettől függetlenül az ebéd ízletes és elegendő mennyiségű. Ha olvassa ezt véletlen valaki, aki kismagyarhazámban menzát üzemeltet, annak most fél óra kukoricán térdepelés és szégyellje magát.[\illathatás:=paradicsomos tészta]
A kisvendéglő az már más tészta (hogy stílusos legyek...). Ami azonnal feltűnik, hogy vannak vendégek. Sokan. Tulajdonképpen tele van. A második helyre kívánkozik az asztali folyóbor, aminek 2 euro literje, és olyan meglepően jó, hogy ennél meglepőbben jó már nem lehetne. Én nem szeretem a bort úgy általában, de ez bizony elfogyott. A pincér pont olyan, amilyet az ember egy kockásterítős vendégmarasztalóba úgy elképzel, két tányérnál többel egyszerre nem boldogul, a memóriája mint a feslett szita, enyhén görbe. A kancsó bor vége felé már mindenki rajta röhög. A végén félreszámláz, természetesen felfelé, de csak azért, mert már jó ideje itt dolgozik, és bár a szakmát nem tanulta meg, de a pincércsibészségre már ráérzett. De jól laktunk, és elégedetten távoztunk - nem is kell ennél több.[\illathatás:=vörösbor, olcsó kölni]
És mindezek mellett főz még otthon is bárki is? Naná, legalább is akinek nincs pénze minden hétvégén étterembe járni. Először is kellenek hozzá alapanyagok. Azok vannak, nem olcsók, de finomak. Vegyük például a krumplilevest. A krumpli például pofátlanul drága, de nem baj. Jó krumplilevesért mindent. Gyökér (petrezselyem) az nincs, csak a zöldjét lehet kapni, de az se az igazi. Nem baj, jó lesz anélkül, a lényeg a répa meg a kolbász. Ja, meg a fűszerek, ugye a paprika. Legyen szép színe. Nem baj az se, ha pofátlanul drága, a krumplit nehéz überelni. Jól van, megfelelő méretű kondér - na az nincs, de megoldjuk. Már rotyog. Éhen halunk, tegyük bele a paprikát, azt együnk. Úristen, marja tüdőm, mi történt, az előbb még jó volt. Rohadt paprika, hát ilyen erőset még rajzolni se tudnék. Már a leves illatától folyik a könnyem, mi lesz ebből? Hehe, naná hogy paprikás krumpli répával, mert csak a leve mar, de nagyon... [\illathatás:=tüdőmaró krumplileves]

Egyébként az olaszok sokáig élnek. Ennek egyik fő oka a kávé-bor semlegesítési törvény, azaz minél több kávét iszik az ember, annál több bort ihat, és fordítva.